Rendesen beizgultam, amikor a „New Scientist”-ben megláttam a hírt: Tequilából állítottak elő gyémántot - naná hogy - Mexikóban. Aztán kiderült: Csak ipari gyémántról van szó, és ez nem csak alkoholból, de szinte minden széntartalmú anyagból előállítható – a technikát már több, mint ötven éve(!) ismerik. Az anyagot 850 C fok körül, oxigén jelenlétében kell elpárologtatni, és alacsony nyomású kamrában, előhevített hordozófelületre (pl. acél) valamilyen (még nem tisztázott) okból – mikrométeres - gyémánt kristályok formájában csapódik ki a szén. A kicsapódáskor jelenlevő hidrogén segíti a gyémánt-kristályosodást: A gyémántgyártásra tehát azok az anyagok a legalkalmasabbak, amelyek nagyjából egyenlő arányban tartalmaznak szenet, oxigént és hidrogént; érdekes még, hogy az ipari gyémánt nem csak csiszoló/vágófelületnek alkalmas, bizonyos szennyezőanyagokkal kiváló félvezetővé tehető.
(A képeken egy természetes - csiszolt - gyémánt, és egy ipari gyémántréteg látható, ez utóbbi persze mikroszkóppal.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.