Molekula-„robotokat” fejlesztettek ki vegyészek, hogy felfedezzék az élő sejtek mindeddig feltérképezetlen kémiai környezetét és az eredményeket továbbítsák.
Az új molekulák fényjelekké alakítják a sejtmembrán két különböző kémiai jellemzőjét, és a fényjelek dekódolásával a kutatók értékes alapinformációkhoz juthatnak a sejt belsejéből. Az egyik értéket a fényjel erőssége, a másikat a hullámhossza közvetíti.
A Prasanna de Silva vezette belfasti kutatócsoport „robotmolekulái” vegyi környezetük két jellemzőjét érzékelik. Az egyik a proton – hidrogén ion – koncentráció. Ennek föltérképezése azért fontos, mert a sejt a proton-koncentrációkban tárolja és gerjeszti az energiát. A másik jellemző a polaritás, annak kiderítése, hogy az elektronok egyenletes eloszlásban vannak-e jelen egy területen, vagy csomókban, néhány negatív töltésű molekulában. A polaritás alakítja ki a sejt membránszerkezetének formáját, ez vonzza egymáshoz, vagy taszítja a molekulákat.
A „molekula-szonda” két része, a proton-érzékelő és a fluoreszkáló anyagból készült polaritás-érzékelő együttműködik: amikor a proton-érzékelő hidrogén-iont észlel, energiát bocsát ki, amely a fluoreszkáló részt erősebb fénykibocsátásra serkenti. Ugyanakkor, mivel ez utóbbi a polaritásra is érzékeny, a kibocsátott fény hullámhossza ennek az értéknek megfelelően változik.
Ezeknek a kémiai jellemzőknek feltérképezésével a biokémikusok alaposabban megismerhetik a sejt energiatermelő mechanizmusát és az idegsejtek közötti jelátadás módját. (A képen a sejtmembrán.)
Forrás: New Scientist
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.