Még ilyet!

A változó frekvenciájú hanghullámokkal rezegtetett fémlapon különös, látványos, folyton változó ábrákat rajzolnak a sószemcsék. (A hangerőt állítsd minimumra!)

Persze jó sok keményítővel preparált vízen, de így is éppen eléggé meghökkentő látvány… :)

Nézzük csak, mennyi az idő? Ha jól számolom 3 óra 56 perc. Esetleg kicsivel több… - vagy kevesebb? A TokyoFlash „Infection”-jén a piros pontok az órát jelentik, a sárgák a perceket ötösével, a zöldek a perceket egyesével – kezdetben alighanem elszámolod majd magad párszor. De legalább dolgoztatod egy kicsit az agyad… :)

A most zajló AUVFEST 2008-on ( http://oceanexplorer.noaa.gov/explorations/08auvfest/background/auvs/auvs.html ) mutatták be. Sajnos nem sok adat van róla, de valószínű, hogy csak kis mélységekben használható, és sűrűn fel kell jönnie a felszínre, viszont nyilván olcsón üzemelő és környezetkímélő jószág.

A szingapúri bázisú Horizon cég üzemanyagcellás és hidrogénmeghajtású modelljei a jövő autóit ismertetik és szerettetik meg a jövő vásárlóival, a gyerekekkel. A Hydrocar (első videó) kifejezetten oktató-modell, a polimer-elektrolit-membrános üzemanyagcellás jármű minden alkatrésze átlátszó, a folyamatok jól követhetőek a vízbontástól a motor működéséig. A teljes „zöld kör” érdekében a vizet napelemmel is bonthatjuk, de ez nem része a csomagnak, ...

Egyszerű működési elvű naperőmű: Egy nagy „fóliaház”, amelyből egy magas kéménybe áramlik a fölmelegedett levegő, ez forgatja az áramtermelő turbina lapátjait. Meglepő módon, éjjel is működik: A fóliasátor alatti talaj sokáig tárolja a meleget.  

Benjamin Verdonck poénja Brüsszelben.

Ha minden rendben megy, 5 nap múlva landol a Marson a NASA Phoenix szondája. Barangolni ugyan nem fog, de olyan helyen landol, ahol majdnem biztosan van vízjég a föld alatt, nem is túl mélyen. A Phoenix legfontosabb feladata mintákat venni ebből a jégből, és megvizsgálni - a kutatók reményei szerint fontos információkhoz juthatunk a vízkészlet minőségéről és mennyiségéről. A talajmintákban talán szerves anyagokat - az sem teljesen kizárt, hogy primitív élő ...

1928-ban, Hirohito császár beiktatási ünnepségére készítették Japánban azt a robotot, amelyet most sikerült újra „életre kelteni”. Ahhoz képest, hogy az arcmimika ma is kihívás a humanoid-tervezőknek, az öreg Gakutensoku („a természet törvényeiből tanuló”) meghökkentően élethűen forgatja a szemét, csukja-emeli a szemhéját és húzza mosolyra a száját.

Kezdetnek nem is olyan rossz: az asztalt, meg a székeket nem borította föl – legközelebb talán már a kutyaház előtti kanyar is sikerül … :)

A Carnegie Mellon Egyetem Nanorobotika Laboratóriumában épített szerkezet lábai víztaszító anyaggal vannak bevonva. Ez a víztaszító bevonat és a kis súly teszi lehetővé, hogy a vízfelület csak “behorpadjon”, de ne “szakadjon be” az apró robot-rovar alatt. A lábak közül kettő evezőként is funkcionál, előre is hátra is mozgathatók.

Poénnak poén, de az ember nem tudja, nevessen vagy sírjon (a hajléktalanokra gondolva) az amerikai Doggy Dream Homes kutyaházain, amelyekbe természetesen világítás, fűtés, hűtés, igény szerinti bútorozás is dukál. Miazhogy, még telefont, műholdvevőt, internetet is ajánlanak – igaz, arra az esetre, ha a gyerekek is odaszoknának.