Mogyorónyi aggyal(!), mert ez a világbajnok egy apró madár: a mogyorószajkó.
Amikor a fehértörzsű fenyő tobozaiban megérnek a magok, a mogyorószajkó hozzálát a betakarításhoz. Szétbontja a tobozokat, a magokat a nyelve alatti kis zsákocskába gyűjti (akár 100-150 darabot is!), aztán közelebb-távolabbi rejtekhelyeken – leginkább a földbe ásott kis lyukakban – elrejti. Egy helyre 1-15 magot rejt, s mivel a tél beálltáig folyamatosan dolgozik, akár 100 ezer magot is elrejthet egy néhány négyzetkilométernyi területen. Ez bizony több ezer – akár húszezer(!) – rejtekhelyet is jelenthet, amelyeknek meglepően nagy százalékát (70-80%) meg is találja, amikor a fákon már elfogyott az ennivaló és elő kell venni a tartalékokat.
A szakértők között van egy kis vita, hogy a kincstárak helyének memorizálásakor a közeli tereptárgyaktól való távolságokat, vagy a tereptárgyakhoz viszonyított szögeket (háromszögelés) használja a madárka, de akár így csinálja, akár úgy, teljesítménye mindenképpen bámulatos.
A maradék 20-30% pedig, az a néhány ezer mag, amely a földben marad, a fehértörzsű fenyők terjeszkedését segíti: a következő tavaszon az anyafáktól akár több kilométeres távolságban is megjelenhetnek az elfelejtett éléstárakból előbújó fenyőmagoncok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.